RAJZOS TÁNCTÖRTÉNET

Bottyán Mariann – Kaán Zsuzsa

A rituális táncok tartalmi jegyeire funkciójuk, az alkalom és időszak, valamint szokáskeretük alapján következtethetünk. E szempontokra ügyelve kísérlem meg a következőkben férfi- és női körtáncaink két csoportjának az értelmezését a karácsonyi és húsvéti ünnepkörben járt változatok alapján. Hogyan táncoljon a király? Fontos kérdés, hiszen a királyi udvar már-már “élő” balettshow-ként zajló élete Franciaország-szerte másolandó és követendő minta lesz. A barokk udvai etikett szabályait és a hétköznapok teendőit (étkezési-öltözködési-közéleti ceremóniáit) is áthatja a tánc. Az arisztokrácia tagjai – élükön XIV. Lajossal -, csak szép táncformák között érintkeznek, miközben a szép társadalmi érintkezés formáit táncolják. De milyenek is ezek a formák? Nos, Caroso mester “Il Ballarino” című olasz tánckönyve mellett 1588-ban a táncosnak is kiváló katolikus pap: a francia Thoinot Arbeau “Orchésographie” című kötete is megjelenik. A könyv a “táncos kanonok” nagy jelentőségű munkája, mert belőle minden apróságot megtudhatni a XVI. századi Franciaország összes népi- és társasági táncáról, ezek tánclépéseiről és előadásmódjáról. A Napkirály balettmestere: Charles Louis Beauchamps természetesen mindkét művet ismeri, s a rajzokkal is illusztrált táncokat koreográfusként is felhasználja a királyi bálok s az udvari balettek lépésanyagában. Az újabb írásos-rajzos összegzést azonban már a következő generáció végzi el: közülük is Monsieur Rameau, a spanyol királyné udvari táncmestere… vissza a tartalomhoz