// Kása Béla Photography

Kása Béla Transylvanian Musicians
Photo Gallery of — Kása Béla — Fotókiállítása

There are regions in Transylvania where this wonderful music – handed down for many generations – has faded from memory, and with it the memory of many legendary, great musicians. Still, every now and then I find place in Transylvania where the younger generation has kept this significant part of our culture alive, preserving and nurturing a cultural resource that will continue to be essential and treasured for all Hungarian communities.

Kása Béla Transylvanian Musicians
Photo Gallery of — Kása Béla — Fotókiállítása

There are regions in Transylvania where this wonderful music – handed down for many generations – has faded from memory, and with it the memory of many legendary, great musicians. Still, every now and then I find place in Transylvania where the younger generation has kept this significant part of our culture alive, preserving and nurturing a cultural resource that will continue to be essential and treasured for all Hungarian communities.

May their music and their memory live on.

A mérai zenészek

Tíz éves voltam, amikor elõször elkerültem Erdélybe, a kalotaszegi Méra községbe 1963 karácsonyán. Édesanyám Borbély Jolán és nevelõapám Martin György az ünnepek alatt a korábbi években megkezdett népzenei és néptánc gyûjtést szerették volna tovább folytatni. Filmfelvevõ géppel, magnetofonnal, fényképezõgéppel felszerelkezve érkeztünk Kolozsvárra, majd onnan az elsõ hajnali vonattal Mérába. Szüleim falusi barátai egyben a néprajzi gyûjtések “addatközlõi” – a Tótszegi és a Varga család voltak vendéklátóink. Olyan szeretettel és örömmel fogadtak, hogy úgy éreztem mintha rég nem látott vidéki rokonokhoz érkeztünk volna Karácsonyt ünnepelni. Most is jó felidézni azt a szeretetteljes hangulatot, ahogyan ez a két társaság örült egymásnak. Mint egy nagy család, együtt ültünk az asztalnál mikor az ablak alatt megszólalt a zene. A cigányok jöttek köszönteni ahogy szokás. Az öreg Árus és Bandája. Elmondták a Karácsonyi köszöntõt, cserébe pálinkával, süteménnyel kínálták õket. Házról-házra jártak mint ahogy más kántáló csoportok is a faluban aznap este, de szívesen maradtak egy kicsit beszélgetni, muzsikálni. Én akkor döbbentem rá, hogy ez a zene az amit otthon Budapesten már hallottam magnór és amit annyira szerettem. Hogy ennek a zenének van arca és ezt a zenét emberek játszák. Tinka otthon már tanított táncolni, és amikor a zenekar legényest húzott, fel kellett álnom, hogy megmutassam a tudományomat. Árus Feri erre eldobta a bõgõt és õ is nekifogott táncolni. A szilaj zenére püfölni kezdte a csizmaszárát, úgy szólt mint a géppuska. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy valamikor én is zenész leszek, de ez az este, ez az élmény végérvényesen odakötött Kalotaszeghez, a tánchoz és a zenéhez. Ezután ha a Méra fiúkkal engem is meglátott, hogy megérkeztünk a tánchoz, az öreg Árus mindig a legényesre fordította a muzsikát. Mindenkinek tudta a faluban melyik a legkedvesebb nóta, csárdása vagy legényese. Muzsikája sokak életét vegigkísérte a keresztelõtõl a koporsóig. Mikor meghalt a mérai fiatalok vitték ki a vállukon a temetõbe. A barátságot melyet a szüleim kötöttek Méraban, mi is tovább örökültük; a fiam itt tanult zenélni, s a mérai templomban konfirmált. Itt kereszteltük meg a lányunkat is és lettünk a gyerekkori barátokkal most már keresztkomák. A régi mérai zenekarból Tóni Rudi Kormos muzsikált Neti Sanyi bácsi mellet a keresztelõben amit titokban, a hatóságok elõl rejtõzködve tartottunk meg Hangya Józsi bácsiék házánál. Rudi követte elsõként az öreg árust a temetõben és meghalt Árus Feri is, aki nemcsak engem, hanem késõbb sok más budapesti fiatalt is megtanított a legényesre. Õ volt a régiek közül aki eljuthatott zenészként, táncosként Neti Sanyi zenekarával Hollandiába, ahol azt énekelte lemezre: “Erdélyország az én hazám nem Német” Végül elment Árus Béla is, aki utolsó éveiben oly szívesen gyûjtötte maga köre lakásán a kalotaszegi zenét tanuló budapesti és külföldi fiatalokat. Két éve még a “fiúkkal” együtt vállalta el a juhmérésben való zenélést. A régi zenekarból már senki sincs életben, de a méraiak ma is szívesen emlegetik, milyen szépen hallszódott este a hegyrõl az Árusok muzsikája mikor az öreg Feri bácsi a fiaival gyakorolt.

Éri Péter Muzsikás együttes, Budapest

Folk Slide Show